Igazad volt, tényleg azzal kezdem, hogy megint nehezen ment az elalvás.
Most elárulom Neked az igazat. A mi szívünk egyszerre dobog, így aztán sosem leszünk egymás nélkül, és igen, ha sosem halunk meg esetleg, akkor mikor már nagyon közel kerül a nap a földhöz, elköltözünk egy másik bolygóra. Egy csodálatos világba,
ahol még minden tiszta, és nagyon fogunk rá vigyázni. Néha meg aztán átruccanunk a kisherceghez teázni. Mézzel! Azt majd visszük mi, mert neki csak majomkenyérfái, meg rózsája van. Jó meg a báránya, de a bárányok nem szeretik a mézet. Szóval a lényeg, hogy ne gondolj butaságokra esténként, és üzenem a Pankinak, hogy ő se hordjon össze olyan sok sötét gondolatot, ami aztán belefészkelheti magát az elalvásra készülődő fejedbe! Józsikának nagyon örülök, csak kicsit nehéz mellette írni, mert folyton ütögeti  a csőrével a billentyűűűűűűűűűűűűűket. (Na ez most ő volt.) Az ajándékod még nincsen készen, de már erősen gondolkodom rajta. Na, mára befelyezem, viszem Józsikát is vissz az ágyba!